2015. április 19., vasárnap

23.Fejezet!

Sziasztok! 
A következő rész is megérkezik hisz vasárnap van! 
Nagyon köszönöm a vissza jelzéseket, nagyon jól esnek komolyan! 
Nagyon remélem ez a rész is tetszeni fog! 
Jó Olvasást! 

Ölelés, Amelia S.

Mia Diamond

Csengő élesen hasít a levegőben, ettől zeng az egész ház. Mint ne mondjak ? Erre ébredni nem valami kellemes. Vőlegényem nyögve fordul a másik oldalra és alszik tovább. Egy nagy sóhajtás után, puszit nyomok az arcára. Bele bújok a tegnapi pólómba és magamra kapom a bugyimat. Utam a bejárati ajtó felé vezet, nagy lendülettel nyitom ki az ajtót, ami mögött Annet és Dest fedezem fel. 
- Jó reggelt! - túrtam hajamba. Nem éreztem magam kínosan, hiszen nem ez az első, hogy így látnak engem. Sokszor ugrottunk le Harryvel meglátogatni őket. 
- Reggelt. - nevet Anne. - Kicsikém már tizenegy óra is elmúlt. - tájékoztat. 
- Oh még szerencse, hogy nem kell munkába mennem. - motyogtam. - De ne álldogáljunk itt, gyertek csak be. Igaz a kicsi fiatok még alszik, de mindjárt felébresztem. 
- Hagyd csak drágaságom. Elköszönni jöttünk, de nem siettünk annyira. - legyint Des. 
- Készítek nektek valami finom reggelit. 
- Ezt igazán köszönjük, de momentán azt sem tudom van - e itthon valami. 
- E miatt nem kell aggódnod. Gemma és én nagy bevásárlást tartottunk és feltöltöttük a konyhát. 
- Köszönöm. - öleltem magamhoz. - Fel megyek megnézem, hogy ébredezik -e már.
- Pihenjetek még egy kicsit. - intet le. - Hidd el észre veszitek, ha kész a reggeli. - mosolyog rám.
Felszaladva az emeletre, beérve a szobánkba Harry még mindig aludt. Óvatosan feküdtem be mellé és bújtam hozzá. Kezeit derekam köré fontam, arcát pedig hajamba rejtette. Kezemet hajába vezettem, majd onnan le a testén. Motyogott valamit, amin nem értettem viszont még mindig nem ébredt fel. Ujjamon a nem rég felkerült gyűrűt nézem és próbálom felfogni ami tegnap történt. Megígértem, hogy félre teszem ezt még legalább két hétig, de Liam látta és az undok barátnője is. Az sem hiányzik, hogy Louis elszólja magát, amikor a többiek a közelben vannak. A barátnőim azt már tudják milyen kapcsolatom van Harryvel, de erről már csak személyesen akarom értesíteni őket. Liam az aki magyarázatot fog követelni, miért is kaptam gyűrűt, ha csak állkapcsolat. Mindig is tudta milyen jóban vagyunk, de arra soha nem számítana, ha kiderülne Harryvel bújok ágyba és szeretjük egymást. Olyan nehéz lesz megbékítenem..... Nem tehetjük meg senkivel sem, hogy még erről sem szólunk. Kis családias esküvőt szeretnék és nem lenne olyan, ha csak pár barát és a szüleink vennének részt rajta.
- Gyönyörűen mutat rajtad. - suttogja. - Mi bánt ? - ráncolja homlokát, miközben édes puszikkal lepi el az arcomat.
- Ha még két hétig titkolnánk, nem biztos, hogy az is maradna. - suttogom.
- Lehetetlen helyzetbe keveredtünk. - motyogja.
- Kettőnknek kell kimászni belőle, akárhogy is lesz. - kulcsolom össze ujjainkat. - Szeretjük egymást, össze fogunk házasodni. - apró mosoly jelenik meg az arcomon. - Az aggaszt, ahogy a többiek fogadni fogják.
- Vagyis Liam. - javít ki, mire bólintok.
- Félek nagyon dühös lesz, nem fogja egy könnyen elfogadni. Nem akar majd ebbe bele törődni.
- Még régebben, jó párszor megfenyegetett és számon kért, miért is vagyunk együtt olyan sokat. - kezd beszélni. - Nem mondtam semmit kettőnkről, mert ezt beszéltük meg. Ahogy pedig egyre híresebbek lettünk nem akartalak kitenni a médiának, még is jó párszor sikerült. Azt mondtam barátok vagyunk, hazudtunk már nekik eleget. Rég halott lennék, ha tudná lefekszem az unokatesójával. - kuncogna, mire én csak meglegyintem. - Szeretjük egymást és ezt el kell fogadniuk vagy ha nem is, akkor sem szólhatnak bele az életünkbe. - döntötte homlokát az enyémnek.
- Miért csak most mondod el ezt ?
- Mert eddig nem akartam, hogy ezen idegeskedj.
- Mindent el mondhatsz nekem, mert ez kettőnkre tartozik. - fogtam kezeim közé arcát.
- Tudom. - lehelt puszit ajkaimra. - Mindent el is mondok és fogok is.
- Azért nem mindig. - motyogom.
- Hidd el megtanultam a leckét, semmi fontosat nem fogok titkolni, ami rád is tartozik.
- Nagyon remélem, mert nem szeretnék többé, ilyen időszakot. - csókoltam meg.
- Menjünk ma át a holminkért, kellenek ruhák.
- Ha nem lennének itt a szüleid, akkor erre lenne egy kifejezetten tetszetős mondatom. - válaszoltam pimaszul.
- Semmi nem gátol meg abban, hogy azt tegyem veled, amit akarok. - kerül felém.
- Azt hiszem, anyukád elkészült a reggelivel. - minden erőmet, felhasználtam arra, hogy felé gördüljek és ez sikerült is.
- Baby ami késik, nem múlik. - kiált utánam nevetve.

***

A családi reggeli nagyszerűen telt, azok után, hogy felöltöztünk. Amint kiderült egyetlen egy váltó ruhánk van itt, így ma mindenképp muszáj lesz össze szednünk a ruháinkat és elhoznunk ide. Anne fantasztikus reggelit csinált és ezúttal semmi nem rontotta el a kedvem. A tegnapi nap csodás volt és még talán akkor sem volt olyan rossz kedvem, amikor Liam és barátnője hívatlanul beállítottak. Szeretem Liamet a testvéremnek tekintem, csak ő túlságosan is félt engem. Ismernie kellene Harryt, hogy nem olyan mint aminek a média írja. Hiszek Louisnak, aki őszintén elmondta milyen is volt, amikor turnén voltak, én pedig nem lehettem ott. Szeretjük egymást és ez ellen nem tehet semmit.
Sikerült Annet meggyőznöm, hogy majd a mosogató gép elmossa a tálakat, így ők nyugodtan induljanak útnak, ha sötétedés előtt otthon szeretnének lenni.  Gemma is beugrott Ashtonnal, így a délelőtt többi részét beszélgetéssel és filmezéssel töltöttük. Délben pedig egy étterembe ebédeltünk. Örülök, hogy Gem is boldog, hisz tudom mióta érdeklődik a fiú után. Mivel Gem marad még pár napot, így meghívtuk magunkhoz, de vissza utasította miszerint nem akar minket zavarni. Szerencsére rá tudtam beszélni, hogy aludjon a házamban, így legalább Harry is nyugodtabb volt. Négyszemközt még hozzá tettem, hogy Ash is nyugodtan ott aludhat vagy akár Harry tudta nélkül Ashnél is aludhat. Attól még, hogy Gem az idősebb, Harry félti, főleg a pasiktól. Az ebédünk nagyszerű volt, egészen addig míg a fotósok meg nem rohantak minket. Az újságírók pedig számtalan kérdéssel rohantak meg minket. A tömegből kikeveredve, azonnal autóba szálltunk és már indultunk is.
- Komolyan, soha nem lehet nyugta az embernek. - morogta Ash a hátsó ülésről.
- Ezzel jár a hírnév. - vágtam rá.
- Egyetlen egy napot szeretnék fotósok nélkül eltölteni. - sóhajtott.
- Miért nem utaztok el pár napra ? - ötletelek. - Vagy akár a házamba is beköltözhetnétek, ha nem mutatkoztok akkor nem tudják, hogy ott vagytok.
- Komolyan mondod ? - dugja előre fejét a lány.
- Hát persze. - nevettem. - Nem mondanám, ha nem lehetne. - ráztam a fejemet. - Nekem nem kell a ház, nem szándékozok oda vissza költözni, viszont egyenlőre megválni sem szeretnék tőle, így miért is ne ?
- Köszönöm. - nyom puszit az arcomra.
- Nem tesz semmit. - szálltam ki az autóból és néztem az egykori házamat. 

3 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszik! :) Vasárnap új rész ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett ez a rész! Imdom ezt a részt!! Várom a következő részt!!! <3
    Gab

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, őszinte öröm az olvasóktól bármilyen vissza jelzést látnom / olvasnom! Lehet hamarabb is mint hinnéd jön egy újabb részt! :)

      Törlés