20.Fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!

Nagyon köszönöm a feliratkozókat, nagyon sokat jelent nekem! 

Várom a véleményeket!

Jó Olvasást,

Amelia S.

Mia Diamond

Két nap telt el kijelentésem óta, azóta nagyon feszült közöttünk a hangulat, Harry még is nagyon ragaszkodik hozzám. Amikor elmondtam mit szeretnék, fájdalmat éreztem magamban, még is biztos voltam abban mit kellene tennem. Csendesen felöltözött, majd egy fél órát töltöttünk a fiúk társaságában. Paul elrángatta őket egy interjúra, ahová mind az öten hivatalosak voltak. Harry ment, én maradtam. Aznap este iszonyat későn érkezett meg, ráadásul ittasan. Nem szerettem soha, amikor részegre itta magát, akkor nagyon őszinte, talán túlságosan is. Fogalma sincs róla miket mondott nekem, ezzel mennyire megbántva engem. Láttam az interjút, láttam az erőltetett mosolyát, de még is őszintén válaszolt a kérdésekre. Ezek után az éjszaka közepén állít haza holt részegen ? Semmi baj, próbáltam elnézni neki, de azok után amit mondott lefektettem és már aludt is. Én pedig az egész éjjelt a kanapén töltöttem. Holt fáradt voltam még sem tudtam aludni, reggel persze semmire nem emlékezet. Nem értette miért vagyok vele távolság tartó. Aznap sehová nem mozdultam ki, míg Harry eltűnt itthonról. Rá vettem magam, hogy csomagoljak, még sem értem a végére. Mielőtt komolyabban pakoltam volna úti célt kellett választanom. Ezt a tervemet is sikerült meghiúsítania, amikor is haza érkezett. Nem engedné, hogy el menjek, ő még sincs ott ahol én. Meg kellene beszélnünk a kijelentésemet, még sem tesszük. Elmegyünk egymás mellett, ő pedig kitudja hol van egész nap. Nem akartam ismét a megcsalásra gondolni, de valahogy mindig arra terelődött a gondolat menetem. Ismét össze vesztünk, újabb rideg este egymás mellett. Tudtam, hogy kapott egy kis időt, hogy hitelesnek tűnjön a kapcsolatunk. A következő nap sem telt másképp. Tényleg komolyan kezdem azt hinni én csak az ágyban kellek neki. kettőnk közül ő viselte a rosszabbul, hogy nem vállalhat fel a világ előtt, most megtehette bár nem az eredeti formában. Bármikor kijelentheti mit érez irántam, kimutathatja a szeretetét, most még sem. Repesnie kellene az örömtől, ő még sem teszi. Beszélnem kellene a lányokkal, még sem mondhatok el nekik mindent telefonon, ezt inkább személyesen kellene.
Újabb reggel, amit ismét lustálkodással fogok tölteni. Semmi kedvem emberek közé menni, ráadásul már is azok a pletykák terjednek, hogy össze vesztünk. Alig pár napja történt, hogy " fel vállaltuk " ilyen történik. Nincs kedvem folyamatosan azt nézni vajon ki súg össze a hátam mögött. Tegnap este már egy ágyban aludtunk el, reggel pedig egyedül ébredtem. Harry ruháit a székre hajtogatta össze, míg a telefonját sem találtam már sehol. Üzenet után kutattam, de nem találtam. Sóhajtva szálltam ki az ágyból, miután megtudtam az idő már majdnem dél körül járt. Mit is vártam?  Majd megvárja míg fel kellek és a barátnőjével tölti az utolsó szabadnapját ? Egy frászt, biztosra vettem, hogy ismét nincs itthon. Természetesen már rég vissza mentem volna a fiúkhoz lakni, ha Paul nem kéri azt, mi különüljünk el egy kicsikét, hogy hihetőbb legyen a sztori. Örültem volna talán egy kicsit a fiúk társaságának, hisz akkor nem kellene csak vele találkoznom egész nap. A fürdőszoba felé vettem az irányt, hisz annyira azért még nem hanyagoltam el magamat, hogy ne fürödjek. Telefonom hangos csörgése törte meg a csendet, ahogy a tükörbe bámultam meredten. Nem voltam valami szép látvány, a szemeim alatt karikák, míg sápadt is voltam. Lépteim sűrűk voltak, hogy minél hamarabb megnézzem ki keres engem. Miután meggyőződtem róla, hogy nem egy ismeretlen vagy esetleg egy olyan, akivel nem szándékozok jelen pillanatban beszélni, felvettem.
- Haló ?
- Szia. Találkoznunk kell. - tért rögtön a lényegre.
- Nem is tudom. - túrtam kócos hajamba. - Nem sok kedvem van ma találkozni senkivel. - sóhajtottam.
- Ez nagyon fontos. - győzködött.
- Rendben. - egyeztem bele. - Egy fél óra múlva értem tudsz jönni ?
- Persze. - hallottam meg könnyebbült hangját. - Hamarosan ott vagyok érted. - ezzel bontotta is a vonalat.
Nem tudom mi lehetett neki ilyen fontos, de nem hagyom cserben. A fürdőbe siettem és egy kiadós zuhany után készülni kezdtem. Hajamat kifésültem, megszárítottam majd szoros kontyba kötöttem. A smink volt a következő, igyekeztem azt mutatni, hogy semmi nem történt, ami azt hiszem sikerült is. Pár ékszert tettem a testem különböző részeire, végül egy fehérnemű szettbe bújtam. A gardróbból egy háromnegyedes cica nadrágot vettem ki, egy egyszerű fekete toppot, míg egy farmer szoknyát. Miután mindent magamra vettem bele bújtam az arany színű sarumba. Megnéztem magam a tükörben, fújtam a kedvenc parfümömből és már kész is voltam. Ekkor hallottam meg a duda szót, sietősen kaptam fel a táskámat és siettem ki a házból. A jól ismert autóba azonnal beszálltam, egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia. - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Szia. - köszönt, de az ő mosolya őszinte volt. - Hová menjünk ?
- Te hívsz el és nincs program ? - nevetnem kellett ezen a helyzeten.
- Gondoltam a hölgy választ. - vont vállat.
- Akkor együnk, mert alig egy órája ébredtem fel. - döntöttem.
Bólintott, ahogy elindultunk a jól ismert terep járó jött velünk szembe. Nem értem még nincs este, akkor meg ? Nem foglalkoztam vele tovább, most nem éri meg. Felhangosítottam a rádiót majd az ablakon bámultam kifelé. A táj, a házak és egyszerűen minden rohant mellettünk.

***

Egy csendes kis étterembe ültünk be, mind ketten rendeltünk. Semleges témákról kezdtünk beszélgetni, pedig tudom jól, nem ezért hívott fel. A pincér elég hamar elénk tette az ételt, amivel többnyire csak játszottam. Egyre kíváncsibb vagyok miért hívott fel, ez egy hosszú beszélgetésnek ígérkezik. Az ebéd vagy nekem reggeli elfogyasztása közben nem derült ki miért hívott. Újból kocsiba pattantunk, majd egy számomra ismeretlen hely felé tartottunk.
- Hová megyünk ?
- Meglepetés.
- Komolyan Louis, miért hívtál fel, ha nem is beszéltünk ? - kezdtem faggatni.
- Beszélnünk kell a kapcsolatotokról. - böki ki végül.
- Mit kellene rajta beszélnünk ?  - értetlenkedtem.
- Mi történt, hogy így tartjátok egymástól a távolságot ?
- Az ég adta világon semmi. Bele mentem a nyilvánosságba, ezzel is békét magamnak, mert Taylor nem tudna a közelében lenni. A sajtót még elviselem, de megmondtam Liam nem fog örülni neki, de őt nem érdekelte. Nyugtatott, hogy minden rendben lesz, de pontosan az történt, amit én megmondtam. Harry gazdagodott pár sebbel, én teljesen kiakadtam és közöltem vele, egy időre el akarok menni. Azóta hideg közöttünk a levegő, egyedül vagyok szinte egész nap. Nincs kedvem senkihez és semmihez. - hadartam.
- Ez nem akkora nagy ügy, megfogjátok oldani és te nem mész sehová. - parkolt le.
- Nem engedi, hogy elmenjek, még sincs velem. Ráadásul azok után, amit valamelyik nap mondott, részegen kiakasztott. Nehéz elkerülni, ha egy házban élünk.
- Megoldjátok, a kapcsolatotok már elég sok mindent át vészelt. Liam majd lenyugszik, egy idő után a média is lefog szállni rólatok.
- Nagyon remélem. - sóhajtottam fel. - Hol vagyunk ? - néztem körbe.
- Egy jó kis helyen. - kacsintott. - Ha kiszálltál, menj a harmadik házhoz, menj be! Van valaki aki nagyon látni szeretne téged! - mosolygott rám.