2014. szeptember 13., szombat

18.Fejezet!

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Nagyon köszönöm a feliratkozókat, kommentet és pipát!
Várom a véleményeket!

Jó Olvasást,
Amelia S.


Mia Diamond



 Az egész autó utat végig idegeskedtem és Harry is kezdet aggódni értem. Próbáltam meggyőzni, hogy jól vagyok csak essünk túl rajta.A parkolóban szorosan öleltem magamhoz, miközben ő nyugtatni próbált. Amint beértünk a nyüzsgő, hatalmas épületbe még jobban elfogott a pánik. Az emberek fel - alá rohangáltak, miközben a munkájukat végezték. Harry szorosan tartott magához, szerencsére nem csináltak se sminket, sem ruhát. Köszöntünk a műsor vezetőnek, Paul is ide ért, aki szintén engem nyugtatott. Teljesen kizártam a külvilágot, Harrynek még is meghallottam egy mondatát, ami szerint nem akarja, hogy én is szerepeljek. Nem volt ideje veszekedni Paul-al, mert kezdődött a show. A műsor vezető, - aki nem mellesleg nő - folyamatosan az én pasimon legeltette a szemét. A kezdés előtt még próbált beszélgetésbe is elegyedni, de folyton lerázta. Tipikus tapadós, mindenre kíváncsi vagyok nő. Igazam lett, mert egész idő alatt nem kímélt minket. Hála annak, hogy jó közöttünk a kapcsolat, így véletlenül befejeztük egymás mondatait, amit a közönség édesnek tartott. Nem volt különbség a mesénk között sem, amit mondanunk kellett. Sajnos nem mondhattuk el az igazat, de nekem már ez is sokat jelent. Tudom, hogy csak ketten fogjuk tudni az igazat, még is jó, hogy együtt mutatkozhatunk. Boldog mosollyal az arcomon hagytam el az épületet, kint ismét fotósok várakoztak ránk. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy mostantól ez is az életem része lesz. Elköszönve a menedzsertől pattantunk be a kocsiba és indultunk el valamerre. Nem volt kedvem beszélgetni, így csak élveztem a csendet - amit csak a rádióból hallható zene, tört meg. Erősen azon gondolkodtam mit fogunk mondani a fiúknak, hisz most már biztos haza felé tartunk. Azt még mindig nem tudom, hogy vajon Louis mit mondott, az estről. Eléggé furán venné ki magát, ha azt mondja ketten akartuk tölteni az időt.
Bekanyarodtunk a már jól ismert utcába és egyfajta megnyugvás tört rám, amikor is a jól ismert felhajtóra parkolt fel. Puszit nyomat az arcomra, kiszállt és engem is kisegített. Talán most volt először, hogy kézen fogva léptük át a házam ajtaját. Lehet rosszul hangzik, de ez nekem olyan, mintha nem csak az én házam lenne, hanem az övé is. Ritkán léphettünk be egymás kezét szorongatva, hisz soha nem volt olyan megfelelő pillanat. Kibújtunk a cipőinkből, majd az emelet felé vettük az irányt. Szó szerint az ágyba dőltem, kuncogva feküdt be mellém. Szorosan bújtam hozzá, fejemet mellkasába rejtve.

***

Egy kis pihenés után arra gondoltunk, hogy megnézzünk egy filmet, így míg Harry választott és nasit vittem. Tényleg velem akarta tölteni a napot és voltam olyan, hülye lemondtam róla. Egész délután csörögtek a telefonjaink, még sem vettük fel. Szerintem Hazz még bele sem gondolt a magyarázkodásba, a következményekbe. Miután mindent elrendeztünk, össze bújtunk, azonban a filmre már nem tudtunk figyelni. Teljesen elvesztem az ölelésében, az illatában, a csókjaiban.
- Mi lesz velünk ezek után ? - tettem fel a kérdést, ahogy elfeküdtünk a kanapén.
- Ezt hogy érted ? - nézet le rám, miközben folytatta a hajammal való játszást.
- Örülök, hogy mutatkozhatunk együtt, de még mindig hazudnunk kell. Mit csinálsz amikor Paul azt mondja nyilvánosan veszekedjünk vagy éppen szakítsunk ?
- Ne gondolj ilyenekre, kérlek. Baby semmi ilyen nem fog megtörténni, felejtsd el a rossz gondolatokat. - csókolt a hajamba.
- Rendben. - sóhajtottam fel. - Akkor még egyetlen egy vészjósló kérdésem van. - pillantottam fel rá.
- Hallgatlak.
- Mit mondott a fiúknak Louis az éjszakáról ? - haraptam alsó ajkamba, felpillantva rá.
- Őszintén, fogalmam sincs. - nevetett fel. - Nem beszéltem még vele. - folytatta.
- Oh, szóval úgy nyugtatsz meg, hogy semmiben nem vagy biztos ? - fordítottam neki hátat.
- Nyugalom, Baby. - simult hozzám hátulról. - Benne megbízhatunk, nem mondott semmi olyat, amit mi sem szerettünk volna. - lepi el a legérzékenyebb területet apróbb csókokkal.
- Komolyan, szerinted a mai nap után mit gondolnak ? Szerinted Liam előbb kérdez vagy üt ?
- Túl sokat rágódsz fölöslegesen.
- Nekem nem mindegy, hogy Liam össze ver - e vagy felnőtt higgadt fejjel fog beszélni veled, velünk.
- Cica. - fordított maga alá. - Minden rendben lesz. - csókolt meg.
- Túl sokat aggódom érted igaz ? - motyogtam.
- Nekem kifejezetten hízelgő. - mosolyog rám huncutul.
Lassú, érzelmes csókban forrtunk össze, kezeimet hajába vezettem, ezzel még közelebb tartva magamhoz. Kezei combomra vándoroltak, amit simogatni kezdet, egyre feljebb tűrte a szoknyámat. Kezeim a pólója széléhez vetettem, lerántottam róla. Kockás hasát simogattam és élveztem a kényeztetést, amit a nyakamnak szentelt.

***

Pihenésünket a csengő hangja zavarta meg, összerezzentem teljesen belengte a csendet. Szorosabban  húzott magához, hajamba temette az arcát. Bőröm felhevült, ahogy az övével érintkezett, a pokróc alatt. Ahhoz képest, hogy kettőnknek elég kicsi ez a kanapé, tökéletesen elférünk rajta. Valaki nagyon is beakart jönni, a csengő folyamatosan szólt. Sóhajtva ültem fel, majd vettem fel, Hazz pólóját ami szokás szerint a combom közepéig ért. Bele bújtam még a bugyimba, majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Meg kell néznünk ki az. - simogattam az arcát.
- Nem kell, majd el megy. - motyogta.
- Kizárt, legalább tíz perce itt szobrozik.
- Csak a te kedvedért. - rángatta magára boxerét. - Nyitom én. - nyomot puszit az arcomra.
Hajába túrva közelítette meg az ajtót, gyorsan pakoltam össze a ruháinkat, mert ha a fiúk jobb ha nem találják így. Kíváncsi voltam kizavar meg minket, de talán jobb lett volna, ha ismét hallgatok Harryre.

2 megjegyzés: