2014. augusztus 29., péntek

16.Fejezet!

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Nagyon köszönöm a feliratkozókat, kommentet és pipát!
Várom a véleményeket!

Jó Olvasást,
Amelia S.

Mia Diamond


A nappaliban levő ablakba telepedtem le, nem engedtem meg a könnyeimnek, hogy elő törjenek, még is közel voltam hozzá. Fájt, hogy csak most békültünk ki és már veszekszünk. Nekünk soha nem lesz nyugodt életünk, soha nem lesz egy közös napunk. Nem akarom, hogy az éjszakákon kívül ne legyünk együtt. Nem érzem azt, hogy kihasználna, helyette szeretetet és némi törődést. Akár mennyire is figyel oda rám, most valami változik közöttünk. Egyetlen egy napot szeretnék vele lenni, mindentől távol, de tudom ez lehetetlen. Sok a munkája, nem is beszélve a váratlan dolgokról. Egyik kezemmel hajamba túrtam, míg másikkal lábaimat öleltem át. Egy telefon és itt fog hagyni. Ismét el megy, aztán csak este látom. Arról még nem is beszéltünk mi lesz, ha haza megyünk. Valamit mondanunk kell Liamnek és a többieknek. Azt sem tudom Louis mit kamuzott nekik, amikor közölte velük, hogy Harry megtalált. Utálom, ha hazudnak nekem, pedig én is pontosan ezt csinálom. Utálom, ha ígéretet tesznek, de nem tartják be, az üres fecsegéseket. Kinyújtom a lábaimat, majd csak kifelé bámulok. Az utcán egy - két autó halad el, a járdán egy édesanya tolja a baba kocsiját, míg másik kezével kislánya kezét fogja.
Egy két simít végig a derekamon, de nem nézek oda. Kezét fentebb vezeti, egyenesen az arcomra simítja. Másik kezével fedetlen lábaimon jár, meleg tenyerétől a hideg futkos a hátamon, a bőröm pedig ég. Kényszerít, hogy a szemébe nézzek, így látom azt, hogy az ülő résznél guggol és szemeivel a bocsánatomat kéri. Sóhajtva fordítanám vissza a fejemet, de egyszerűen nem engedi, mélyen a szemebe néz, majd megcsókolt. Nem viszonoztam, mert úgy érzem meg bántott, akarata ellenére is. Lassan húzódott el tőlem, majd egy kicsit csalódottan, de felült mellém. Kezeivel továbbra is simogatta bőrömet, arra számítva majd megnyugszom tőle.
- Menned kell ugye ? - bámultam ismét kifelé.
- Nem! Holnapig egész nyugodtan várhat Paul és a lecseszése. - kulcsolta össze ujjainkat.
- Nem teheted ezt vele, ne szítsd még jobban a haragját. Kérlek.
- Kicsim, nem lesz semmi bajom. Ma veled maradok egész nap. - jelentette ki.
- Ismét egy elhamarkodott mondat. - a telefonja hangos zenélésbe kezdet és biztosra tudtam ki van a vonal másik végén.
- Kicsim, kérlek. - húzott az ölébe, ami nagyon jól esett. Arcomat mellkasába temettem és szorosan bújtam hozzá.
- Nem akarom ezt Harry, nem akarlak választás elé állítani. - motyogtam.
- Nem is fogsz, te soha nem lennél rá képes. - nyugtat meg.
- Menj el és beszélj vele. Hidd el, jobb lesz így, most túl esni rajta, mint holnap. - győzködtem.
- Ma veled szeretnék lenni, amíg a többiek ránk nem törnek. - puszilt a hajamba.
- Épp ez az, bármikor ránk törhetnek, jobb lenne ha el mennél arra a találkozóra.
- Mikor tanulod már meg, hogy túl makacs vagyok ?
- És te, hogy nem szeretem, amikor ilyen vagy ? - pillantottam rá, egy mosoly kíséretében, mire végig simított arcomon.
- Rendben, elmegyek. - sóhajtotta megadóan. - De, te is jössz velem.
- Harry, nekem semmi keresni valóm nincs ott.
- De igen is van, Paul miatt ne aggódj. - nyugtatott meg. - Ezentúl szeretném, ha sokkal többször kísérnél el mindenhová. Tudom, hogy eddig azért nem tettük, mert nem szerettünk volna lebukni, de most sem fogunk. Régebben mindig el jöttél velem, de amikor fel röppent egy pletyka te vissza húzódtál, én pedig támogattalak benne. A legjobbat akarom neked, nekem, kettőnknek.
- Erre a találkozóra elmegyek veled, de a többit később át beszéljük. Rendben ? - nyomtam egy csókot ajkaira.
- Úgy is megfoglak győzni. - mosolyodott el.
- Szeretném én azt tudni, hogy mivel. - álltam fel az öléből.
- Meg vannak a módszereim. - sétáltunk fel az emeletre.
- Most hálát adok az égnek, hogy van itt ruhám és neked is. - kerestem a megfelelő darabokat.
A fürdőbe öltöztem át, mert ha Hazz előtt tettem volna, akkor minden bizonnyal nem indulunk el soha. Nem gondoltam, hogy túlságosan ki kellene öltöznöm, ez csak egy kisebb megbeszélés lesz. Az időnek megfelelően, - ami ma eléggé napsütéses - vettem magamra egy tengerkék egybe részes ruhát, a mellem alatt egy sötétebb kékkel volt található egy vékony elválasztó vonal. Kivételesen nem valami rövid ruhát választottam, nem elegáns, de nem is az a bulizós, egy egyszerű hétköznapi. Térdem felett ért véget a ruha, kisebb fodrokkal, hajamat hagytam vállamra omlani, egy alapos fésülés után. Minimális sminket tettem fel, mert most nem kell rejtegetnem magamat, fújtam a kedvenc parfümömből, végül fel tettem pár kiegészítőt is. Elfordítottam a kulcsot, majd kiléptem Harry háttal állt nekem és valamit a telefonján nyomkodott. Volt időm végig nézni rajta, a kedvenc csizmája mellé, a kedvenc szakadt farmerét viselte, fekete póló volt rajta, felette egy szintén fekete kockás inggel, aminek ujjai feltűrve voltak, így rá látást lehetett látni a tetoválásaira, amik a kezén vannak. Mögé lopóztam, majd karjaimmal át öleltem a derekát, egy picit össze rezzent, az ágyra dobta készülékét, engem pedig maga elé húzott.
- Gyönyörű vagy. - ajándékozott meg egy csókkal.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.  - Te sem panaszkodhatsz. - nyomtam puszit az arcára.
- Mehetünk ?
- Igen. - mondtam miután mindent bepakoltam a ruhámhoz illő táskába, majd fel vettem a sötét kék magas sarkú cipőmet. Menet közben az egyik fekete blézeremet vettem le a fogasról, míg szerelmem a dzsekijét. A házat bezártuk, majd az autóhoz igyekeztünk. Hazza kinyitotta nekem az ajtót, majd át sietett a saját oldalára. A kabátjaink, amiket arra az esetre hoztunk, ha beborulna az idő, hátra dobtuk. Hamarosan pedig már indultunk is, szerelmem keze combomra simult, én pedig össze kulcsoltam ujjainkat.
- Konkrétan nem mondta mit akar tőled ? - törtem meg, a csöndet.
- Nem, de gondolom elmondja, hogy nem csinálhatok ilyet és nem szállhatok ki belőle. - szavai hallatán meg feszültem, rossz elő érzetem van.
- Baby, nekem akkor is rossz elő érzetem van ezzel kapcsolatban. - mondtam ki hangosan is.
- Nem lesz semmi baj. - fordult felém a piros lámpánál. - Rendben vagyunk és leszünk. Nem állhat közénk senki. - nyomot egy puszit ajkaimra.
- Remélem igazad lesz. - sóhajtottam fel.
- Hallani szeretném te mit gondolsz erről.
- Azt, hogy egyből azzal fogad, - ahogy te is mondtad - menj vissza Taylorhoz, vagy kereset mást, akitől már nem szabadulhatsz olyan könnyen. Nem hiszem, hogy bele törődik a döntésedbe, csak úgy. Érzem, hogy kérni fog érte valamit.
- Egyik sem fog megvalósulni. - parkol le, a hátsó parkolóban. - Nem veszítesz el. - csatolta ki magát, majd fogta kezei közé arcomat. - Szeretlek kicsim. - csókolt meg.
- Én is téged. - suttogtam a szájába.
Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd bezárta az autót. Ujjainkat szorosan fonta össze, amin rendesen meglepődtem. Ilyen megnyilvánulásunk két évvel ezelőtt volt, amikor még elkísértem mindenhová, de a sok találgatás, utálkozás kikészített, ezért döntöttünk úgy, hogy nem tartok vele. Lepillantottam kezeinkre, majd fel rá, mosolyogva figyelt engem. Közel húzott magához végül elindultunk a hatalmas épületbe. A recepción illedelmesen köszöntünk végül liftbe szálltunk, a megfelelő gombot megnyomva haladtunk felfelé. Fejemet mellkasába rejtettem és élveztem nyugtató simogatását a hátamon. Hamar a megfelelő emeleten voltunk, az ajtón való kopogás után, azt kívántam bárcsak hagytam volna Harryre a dolgot és jött volna el holnap.

2 megjegyzés: