15.Fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!

Nagyon köszönöm a támogatást, kommentet!

Várom a véleményeiteket!

Jó Olvasást,

Amelia S.

Mia Diamond

 A beszűrődő napfényre ébredtem fel, ugyan is tegnap el felejtettem behúzni a függönyöket. Fejem egy izmos mellkason pihent, míg kezei birtoklóan ölelték körbe derekamat. Meztelen testünk teljesen egybe olvadt, míg lábaink össze gabalyodtak a takaró alatt. Akarva vagy akaratlanul is, de eszembe jutottak az események. Mosolyogva haraptam alsó ajkamba, majd próbáltam még aludni egy kicsit.
Boldog voltam, úgy éreztem vissza kaptam a másik felem. Érzem, hogy ő is komolyan gondolta amiket mondott, amiket tett. Nem tudok rá haragudni, ahhoz túlságosan is szeretem. Szeretjük egymást! Bármire képes leszek, hogy magam mellett tartsam. Szükségem van,rá  mindig. Idejének érzem a kapcsolatunkat magasabb szintre emelni. Egy átlag kapcsolatban a következő színt a jegesség lenne, de én egyáltalán nem erre gondoltam. Azt szeretném, ha mindenki megtudná ő foglalt és senki másé, csak az enyém. Lehet önző vagyok, de ezt érzem, ezt gondolom.
Apróbb puszikkal hintem be a mellkasát, miközben a kockáit simogatom. A kulcscsontjától haladtam egészen ajkaiig, ahol kisebb puszikat hagytam. Fogaim közé vettem alsó ajkát és egy picikét megharaptam. Jól eső nyögés hagyta el száját és magára rántott. Éreztem már is keményedő férfiasságát, ami egyszerűn mosolygásra késztetett. Egy kicsit rá nehezedtem, mire egy hangosabb nyögés hagyta el a formás ajkait. Számat az övére tapasztottam és hagytam, hogy nyelveink ismételten keringőbe kezdjenek.
- Ennél jobb reggelem nem is lehetne. - suttogta, szinte a számba.
- Elhiheted, hogy nekem sem. - mosolyogtam rá, miközben tovább kínoztam. Újból és újból rá ereszkedtem, mellkasa már is szaporábban kezdet emelkedni. Köldöke felet helyeztem el ismét nedves csókokat, majd amikor ajkaihoz értem, hajamba túrt és magához húzott.
- Ne kínoz, kicsim. - nyögött fel.
- Megkegyelmezek neked. - fogtam meg a takaró két végét, amibe bele csavartam magam, majd leszálltam róla. A fürdőbe igyekeztem, hogy rendbe szedjem magam. Bármennyire is nem akarok haza menni muszáj lesz, a fiúk biztos aggódnak értem. Karjai bilincsként fonódtak derekamra, miközben fejét nyak hajlatomba rejtette és kezdte meg kínzásomat. Vissza akart vágni és nagyon jól tudta, hogyan is kell.
- Harry. - sóhajtottam a nevét.
- Igen, kicsim ? - lehelete szinte simogatta a fülemet.
- Ne csináld ezt. - nyögtem fel, amint megharapta a vékony bőrt.
- Mit szólnál, ha ezt a kádban folytatnánk ? - hagyta abba tevékenységét.
- Remek lenne. - fordultam vele szembe és megcsókoltam. Nagyon hiányzott már és nem tudok nélküle meglenni. Harry megnyitotta a vizet, majd amint kellő mennyiség volt elzárta. Mivel rajtam volt csak lepedő, így egy könnyed mozdulattal levette rólam, majd anélkül, hogy rajtam legeltette volna a szemét, segített beszállni, majd ő is utána. Kezeivel szorosan ölelte vékony derekamat, míg fejemet a mellkasára tettem. Egy ideig csak élveztük egymás társaságát, végül kezei felfedező útra indultak.

***

Frissen és felöltözve készítettünk reggelit, két órával később. Imádom, ahogy most bánik velem. Igazából mindig így szokott viselkedni, de ez most más. Nem tudom, hogy az együtt létünknek köszönhető vagy annak, hogy kibékültünk. Harry ölében sokkal jobban ízlett az étel főleg, hogy egymást etettük. Közösen pakoltunk el, majd telepedtünk le a hálószobában.  Szorosan magához húzott, szinte rajta feküdtem.
- Harry ?
- Hmm ?
- Mi volt otthon miután eljöttem ? - kérdeztem csendesen.
- Nem történt semmi lényeges dolog. - tudtam, hogy hazudik, ezért felnéztem rá.- Na jó, történt. - sóhajtott. - Taylor megjelent és hisztizni kezdet, a fiúkkal sikerült leállítanom. Ők is tudták mennyire őrült, haragszanak is Paulra ezért a kis megállapodásáért. Sikerült elküldenünk, majd a fiúk felszívódtak. Nem akartam otthon maradni, így sétálni indultam. Később Liam hívott, hogy még nem vagy otthon, mikor haza értem azt kezdték találgatni hol lehetsz. Louis volt az aki más felé terelte őket, én pedig a kedvenc helyinkre néztem be, végül itt kötöttem ki. Nem is értem miért nem ide jöttem először. - vallotta be.
- Én sem tudtam, hogy itt leszek, csak valahogy itt kötöttem ki. - vallottam színt. - Ki voltam borulva.
- Semmi miatt nem kell aggódnod, Louis fedez minket. - nyomot egy csókot ajkaimra.
- Bízom benne, de még sem fedezhet örökké.
- Célzol valamire ?
- Nem, vagy is.... de. Nem tudom meddig bírom még ezt folytatni, mielőtt közbe vágnál nem a kapcsolatunkat, hanem a bujkálást. Szeretlek, ebben nincs kétségem, de még egy ilyen Taylor és teljesen elveszíthetem az ön kontrollom.
- Megígértem. - mondta bosszúsan.
- De vajon meddig fogod betartani ? - húzódtam hátrébb tőle.
- Ugye nem arra célzol még is, hogy szakítani akarsz vagy esetleg megcsaltalak ? - szállt ki az ágyból.
- Nem akarok szakítani, azt hittem ezt bebizonyítottam. Ott van bennem a kétség, hogy hiába szállsz majd szembe Paullal még is azt kell csinálnod amit ő mond. Ha megkérdezi, miért.... miért nem akarod elvállalni, azt fogod mondani, mert viszonyod van. - álltam fel én is.
- Kicsim. - lépet hozzám közelebb. - Te nem csak egy viszony vagy, érted ? - törölte le könnyeimet. - Megígértem, nem fogom megszegni. Nem akarlak elveszíteni, bántani téged. Szeretlek, örökké azt akarom, hogy velem légy. - fogta kezei közé, kissé könnyes arcomat.
- Harry, kérlek maradj velem. - sírtam fel. Szorosan magához húzott, letörölte könnyeimet, majd ajkait számra érintette. Nem csókolt meg, csak ott tartotta. Várta, hogy én tegyem meg és nem is telt bele sok időbe. Megnyaltam az alsó ajkát bejutást kérve, rögön meg is kaptam.
Mint, mindig minden jónak vége szakad, most is ez történt. Harry telefonjára rebbentünk szét, eszeveszettül kezdet csörögni. Morgolódni kezdet, majd sietősen halászta elő a földön heverő nadrágjából. Hát igen, nem igazán volt kedvünk felöltözni, így ő csak egy boxerben, míg én a tegnapi pólójában és egy bugyiban. Bosszúsan nézet a képernyőre, majd vissza sétált hozzám.
- Sajnálom, ezt muszáj felvennem. - nyomot egy puszit az arcomra.
- Megértem, soha nem lesz egy napunk csak, mi ketten. - motyogtam csalódottan.
- Kicsim. - nézet rám. - Lesz, ígérem neked.
- Tudod, hogy utálom, ha olyat ígérnek meg, amit nem fognak betartani. - bosszankodtam.
- Baby, kérlek. - húzott magához. - Esküszöm találunk egy napot.
- Harry, hagyjuk. Vedd fel a telefont. - léptem hátrébb, majd lefelé indultam. A boldogságunk, soha nem lesz teljes, akár csak a szerelmünk.