2014. augusztus 9., szombat

11.Fejezet!

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! 
Köszönöm a kommenteket, bár most egy kicsit vissza estek. Nem panaszkodni akarok, csak írjátok le a véleményeiteket, hátha tudok alakítani a történeten. 
Köszönöm a feliratkozókat is! 
Várom a véleményeket!

Jó Olvasást, 
Amelia S. 


Mia Diamond


Félve ültem le a kanapéra, mint a kis óvodás, aki attól tart rosszat csinált, most Én is így éreztem. Fogalmam sem volt miről akar velem beszélni. Találgattam s rosszabbnál rosszabbak jutottak az eszembe. Miért ? Miért, én kerülök mindig a legnagyobb bajba ? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ? Harry hazudott ismét. Most már nem tudom mennyi is volt igaz a kapcsolatunkból és mennyi nem. Egyszerűen nem tudok benne bízni, ha csak arra gondolok, hogy kihasznált sírni támad kedvem. Teper utánam csak azért, hogy újra játsszon velem, ez annyira szánalmas a részéről. Erős vagyok, ismerem a trükkjeit nem fogok neki megtörni. Nem adom meg neki az örömet, nem kaphat meg újra. Azt hittem változhat valami, hisz velem jött, együtt voltunk, még sem éreztem magamhoz közel. Jó érzés volt, mellettem tudni és nem Taylor mellett. Amikor viszont vissza értünk egyből Taylor karjaiban kötött ki, nem küldte el, normális volt vele. Éreztem magamon égető tekintetét még sem néztem rá. Hallottam Liam mondandóját, még is mintha ezer kilométerről szólt volna. Meredten bámultam magam elé, nekem ezek a napok túl sokak voltak. Minden az étteremmel kezdődött, majd a nem létező betegségem életre kell és kidöntött, amikor össze kaparnám magam, megkaptam Harry. Vissza akar kapni, de még nem jött rá, hogy nem fog. Itt van Liam és a hatalmas bejelenteni valója. Hallgatom és hallgatom, még sem tudom mire akar kilyukadni.  Olyan dolgokról beszél, mint a szeretet és az együtt lét. Nem is értem miért, tudja szeretem, hisz a testvérem. Közel is vagyok, hozzá amennyire csak tudok. Aztán, mint derült égből villám csapás, kiderült miért volt.
- Liam, elég! - szólalok meg halkan. - Fáradt vagyok, kérlek térj a lényegre. - pillantottam rá. - Nem értem miért beszélsz ilyeneket. - rázom meg a fejemet.
- Pár napja szerettük volna megmutatni, de most úgy gondolom inkább elmondom. - vesz egy mély levegőt. - Szeretném, ha hozzánk költöznél. - bökte ki.
- Mi ? - pattantam fel. - Költözzek hozzátok, azaz éljek együtt öt fiúval ?
Akár mennyire is próbálom a hisztis kislányt játszani, tudják milyen vagyok. Leültem, majd nem szóltam csak gondolkodtam. Ha oda költözöm ott lesz Harry és az a négy boszorkány. A fiúkkal semmi bajom, a barátaim. Aztán rá jöttem mit kell tennem, lehet szemét leszek, de elő jött belőlem a gonosz. Ha ott vagyok mindenkit szemmel tudok tartani.
- Gondold át rendben ? - néz rám könyörgően Liam.
- Át gondoltam. - mosolyodtam el.
- Ilyen gyorsan ? - szólalt meg, Harry. Azt hiszem még is csak ismer egy kicsit, tudnia kell nem mennyek bele semmibe sem gyorsan, ezt a kapcsolatunk alatt meg kellett tanulnia.
- Persze. - vágtam oda egy kicsit flegmán. - Szóval Liam, mikor költözhetek ?
- Amikor csak akarsz. - ölelt magához.

****

Reggel elég korán keltem, ami meglepő volt. A betegségem óta elég sokat alszom, most viszont már úgy érzem semmi bajom sincs. Lassan keltem ki az ágyból és néztem szét az új szobámba. Minden az Én ízlésemnek van berendezve, sőt Zayn még graffitizet is nekem, ami nagyon kedves tőle. Tegnap költöztem át, de nem hoztam ide minden cuccomat, úgy gondoltam csak próbáljuk meg. Amúgy is kell egy hely ahol egyedül lehetek, jelenleg az lesz a házam. Eddig szerencsémre nem találkoztam egyetlen egy lánnyal sem. Pár ruhával a kezemben indultam meg a fürdőbe, természetesen az idő járásnak megfelelően, ami eléggé borús és esős. Egy fekete cső nadrágot, hozzá egy fehér felsőt és még rá egy piros kockás inget választottam. Hajamat szokás szerint felkötöttem, a sminkel most nem bajlódtam. Halkan osontam le a konyhába, ahol is reggelit igyekeztem készíteni hát személyre, de előtte bevettem a mai adat bogyókat is.
A palacsinta mellett döntöttem, azt mindenki szereti. Szerencsémre minden hozzávalót megtaláltam, gondolom a fiúk bevásároltak, ami náluk csoda. Niall mindent képes megenni és ezért inkább néha nem is vásárolnak, csak rendelnek. Lassan haladtam a palacsinták kisütésével, hisz Niallernek dupla adagot kellett csinálnom. Sikeresen megterítettem, kipakoltam a szükséges dolgokat. Az udvarra kilépve kezemben forgattam a telefonomat, majd végül tárcsáztam az orvosomat. Kértem tőle egy idő pontot, amit még a mai napra kaptam. Az órámra pillantva addig már nem volt sok idő, így csendesen ballagtam a táskámért. Úgy gondoltam nem keltem fel a fiúkat, mert akkor valaki biztos el kísért volna azt pedig nem szerettem volna. Kedves gesztus lett volna, de ha nem Louis jön velem akkor, hogy a frászba magyarázom ki a majdnem terhességemet. Harry lenne a legrosszabb eset, aki valószínűleg ugrálna örömében vagy mérges lenne, nem tudom. Felhúztam a boka csizmámat, majd beszállva a kocsimba útnak indultam.

****

A kórházból nem is léphettem volna ki boldogabban, elmúlt a betegségem, nem kell többet a gyógyszert sem szednem. A haza vezető úton kicsit furcsáltam, hogy a fiúk nem kerestek, hiszen lassan dél lesz, nekik pedig legkésőbb kilenckor fel kell ébredniük. Ezt is csak azért, ha véletlenül becsúszna egy interjú vagy próba. Ilyen gyorsan nem felejthették el, hogy én is ott lakom. Kissé meglepő kérés tőlük, velem akarnak össze költözni és nem a barátnőikkel. Mit terveznek még ? Ezekkel a gondolatokkal léptem be a házba, ahol a nagy csönd helyet, hangos nevetések vártak.
- Megjöttem. - kiabáltam el magam, miközben leraktam a táskámat és kibújtam a kabátomból.
- Oh, szia. - köszönt Zayn. Mi ez a meglepődés ?
- Sziasztok. - sétáltam a nappali felé. Ó, igen ez a kedvencem, a váratlan meglepetések, amiken már meg sem lepődöm. Fantasztikusan eltudják rontani a kedvemet. Kezeimet keresztbe fontam magam előtt és csak néztem őket.
- Hol jártál ? - érdeklődött Liam.
- Dolgom volt. - zártam le ennyivel.
- Megtaláltuk a reggelit, gondolom nem baj, hogy megettük. - mosolygott rám Perrie.
- Fiúk nagyszerű, kisegítőt találtatok. - jegyezte meg El.
- Oh, nem kisegítek, itt lakom. - mosolyodtam el.
- Mi ? - az álluk szinte a padlót súrolták.
- Szóval még nem tudtátok. - szűrtem le a meglepődésükből. - Hát akkor most már tudjátok. A reggeliről szólva, szívesen még akkor is, ha nem nektek készült.
- Tudod az ember éhes, egy jó éjszaka után ebben a házban. - vigyorodott el, Taylor.
Megdöbbentem. Ezek itt aludtak, még is hogy ? Este amikor aludni mentem, még csak öten voltak akiktől elköszöntem. Ördögien játszanak ez tény, de én sem fogom vissza fogni magam.
- Örülök, hogy jól szórakoztatok. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - A szobámban leszek.
Gyors léptekkel siettem az emeletre és bánatomra pont az én szobámmal szemben van a fürtös szobája. Undorodva vetettem egy pillantást az ajtóra, majd hangosan jeleztem, hogy megérkeztem a kívánt helységbe. Laptopomat bekapcsolva, azonnal zenéket kezdtem össze válogatni, amik jobb kedvre deríthetnek. Elsőként a FH- Boss című szám indult el. Kisétáltam az erkélyre és csak bámultam a távolba, hagytam hogy a szellő kitisztítsa egy kicsit a fejemet. A számok csak váltották egymást, miközben én az ágyamon feküdtem. Lehet még is csak elhamarkodottan döntöttem a költözésemmel kapcsolatban. Harry túlságosan is távolság tartó, nem cáfolt rá Taylor kijelentésére sem. Gondolataimba szerencsére nem tudtam túlságosan is belemerülni, mert az ajtómon kopogást hallottam, a bömbölő zene ellenére is.

4 megjegyzés:

  1. Hűha nagyon nagyon kivancsi vagyok az uj részre :) síess vele :) imadom:) rém Taylor hamarosan eltűnik a képből :D xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves K!
      Mindent a maga idejében .D A rész pillanatokon belül kint lesz :)

      Törlés
  2. http://soffie-louis.blogspot.hu/2014/08/1-dijam.html?m=1
    Nagyon tetszik a blogod, díj nálam!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik amit írok! Nagyon köszönöm a díjat is :)

      Törlés