4.Fejezet!

Halihó olvasóim!

Boldog Új Évet mindenkinek!

Sajnálom, hogy csak most érkezik a folytatás, de csak most volt időm meg írni. nem is nagyon szeretnék szabadkozni.

Szeretném meg köszönni a komikat amiket az előző részhez kaptam. Igaz egy kicsit kevés az erős kezdethez képest, de örülök neki. A pipákat is nagyon értékelem, nem beszélve a 17 olvasómról.

Nagyon remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog nektek. Kérlek továbbra is a véleményeiteket várom.

Következő rész .: 2- 3 komi

Jó olvasást! Puszi Réka S. :)

Mia Diamond

- Beszélhetnénk ? - törte meg a köztünk levő csendet.
- Én nem szeretnék beszélni. - vágom a fejéhez durván, igen is haragszom és most nagyon.
- Szeretném neked el magyarázni és beszélgetni veled, hisz nagyon rég nem beszéltünk. - sóhajt fel.
-  Nézd, - fordulok felé. - Kinek a hibája, hogy nem beszéltünk már egy hónapja, úgy mint régen ? - húzom fel a szemöldökömet. - Nekem erre nincs időm se szükségem. Én jól vagyok, jól leszek és a lányok is hamarosan haza jönnek, így nem leszek egyedül. Amúgy is a tanítványok le kötik a figyelmemet. - indultam ki a konyhából, egy tál szendviccsel.
- Szabad idődnek is kell lennie, nem csak a munkának.
- Ezt pont te mondod. - vágom a fejéhez. - Neked a munkád az éneklés, nekem a tánc. - és ezzel ott hagytam. Egyenesen az emeletre vettem az irányt, kettesével szedtem a lépcső fokokat és a szobámba érve le raktam a tálat, majd az ágyra dőltem.
Nem értem mit akar meg  beszélni, hisz annyi minden történt velünk egy hónap alatt. Persze Én tudom mi volt a bandával vagy velük emberekkel, hisz erre jó a Tv és Harry is mindig mesél, de persze ezt a négy fiú nem tudja és remélem nem értették félre a nappalis jelenetet.
Nem értem miért akar bocsánatot kérni, azért mert át hívta a lányokat, akkor menjenek haza és legyenek velük, engem pedig hagyjanak békén Harryvel.
Tovább is mérgelődtem volna, ha nem szólal meg a telefonom.

Harry Styles 

Legjobb dolog az életembe, mikor három évvel ezelőtt valóra vált az álmom és megismerkedtem Miával. A fiúk, persze nem tudják, hogy barátságnál több van köztünk, ahogy senki más sem tudja. Nem szerettem volna ki tenni a médiának és a rajongóknak, ahhoz Ő túl különleges a számomra.
Liamel sem szeretnék össze veszni ez miatt, hogy együtt vagyok az unoka tesójával. Ha most buknánk le és mondanánk el az igazat nagyon kiakadna mind a kettőnkre és nem csak rám. A fiúk is mérgesek lennének, de valami szinten megértették volna.
Miával lehetek igazán önmagam, mint mielőtt híres lettem volna. Mindent tud rólam, mindig tudja hogy érzem magam, segít amikor csak tud. Ott van vele, ha szükségem van rá.
Minden este nála alszom és azok a legjobb esték, persze mint minden pár nálunk is vannak problémák, ami nálunk a turné. Nehéz mikor hónapokig nem találkozunk, de van amikor el tud utazni utánunk. Nem jöhet velünk teljesen, mert itt a munkája amit annyira imád, mint Én az éneklést.
Érdekes, hogy eddig a fiúk nem kérdeztek rá, vagy nem vették észre, hogy nem alszom otthon, bár van tippem hogy mit gondolnak. A média kialakított rólam egy csajozós képet és  mindenki azt hisze, hogy olyan vagyok, pedig nem. Nekem csak Mia van, semmilyen más nő nincs úgy az életemben.
Ma örültem, hogy szabad napja van, hisz így az egész napot együtt tölthetjük. Reggel csodásan töltöttük el, majd nálunk Liam az egészet el szúrta. Nem akartam, hogy most egyedül legyen, vagy még jobban össze vesszen Liamel, így haza hoztam. Sikeresen álomba sírta magát és Én is el aludtam. Arra ébredtem, hogy Liam minket néz. Na ez is remek! Mia kérésére megpróbáltam Őket el küldeni, de mint mindig makacsok.
Mia sebesen viharzott fel az emeletre, míg Én ezt a kanapéról néztem végig, pár perc múlva az utolsó banda tag is csatlakozott hozzánk.
- Mi van köztetek ? - támadott nekem rögtön.
- Semmi, csak nagyon jó barátok vagyunk. - tettetem, úgy mintha nem is lenne fontos.
- Miért Te akartál utána jönni ? - faggatott tovább.
- Gondoltam ne vesszetek össze még jobban. - álltam fel. - Egyébként is mi ez ? Valami ki hallgatás ? - tárom szét kezeimet.
- Igen az. - pattan fel Ő is. - Nem tetszik, hogy ennyit vagytok együtt. - kelt ki magából.
- Ha attól félsz, hogy megbántom vagy kihasználom, akkor nem kell tartanod tőle, Ő csak a legjobb barátom és szeretnék rajta segíteni. - állítom le még mi előtt valami olyat mondana.

Mia Diamond

-Szia, Tom. - köszöntem a készülékbe. Tom a jelenlegi főnököm és ha Ő hív akkor vagy baj van, vagy valami fontosat szeretne velem közölni.
- Szia, de örülök, hogy fel vetted. Gáz van a stúdióban és csak Te vetted fel  nekem a telefont, ki kell engem segítened. - kezdi vázolni a helyzetet.
- Mit kellene csinálnom ?
- Tudom, hogy szabad napod van, de nekem délután el kell ugranom és már nincs időm le mondani az órát.
- Semmi gond. Hányra menjek és kiket kellene oktatnom ? - kérdezem meg a lényeget.
- 2-re és a Te csoportodat. - nevet fel.
- Benne vagyok. - nevettem fel Én is. - Sietek, szia.
- Köszönöm, szia. - és a vonal meg szakadt. Egyáltalán nem bánom, hogy be kell mennem, így legalább nem kell a fiúkkal lennem.Nem akarom Őket meg bántani, de legyenek csak a lányokkal.
Gyorsan el mentem zuhanyozni, majd fel kaptam valami tiszta és laza ruhát, ami jelen esetben egy farmer, fehér póló és rá egy kockás ing, a hajamat fel kötöttem és bele bújtam a kedvenc Supra cipőmbe. A táskámba össze dobáltam pár fontosabb ruhát, kezembe vettem a telefont, majd le száguldottam a lépcsőn. A nappaliban Liam és Harry veszekedett. Nem akarok Én lenni a téma így cselekszem.
- Fiúk, elég legyen. - állok közéjük. - Liam, - fordulok felé. - Vegyél vissza egy kicsit és semmi közöd, hogy kivel milyen kapcsolatom van. Fogadj meg egy jó tanácsot, most egy ideig hagyj engem békén és majd egy idő után beszélhetünk. - megdöbbenve figyelt engem, de nem érdekelt. Nem fogja Harryt bántani, vagy engem azzal, amiket mond.
- Harry. - fordulok, felé. - Ne vedd magadra, amiket mond. - simítok végig az arcán. - El kísérnél ? - nézek rá kérlelően.
- Hát persze.- indult meg az előszobába.
- Hová mentek ? - kérdezte Louis.
- Dolgozni. - adom a választ.
- De hát ma szabad napod van. - vágja rá Niall.
- Én is tudom, de be kell mennem. - veszem fel a táskámat. - Fiúk menjetek haza, mert nem tudom mikor jövök. - küldöm el Őket, ismét.
- Mi is megyünk. - vágták rá egyszerre.
- Felőlem. - rántottam vállat. - De mehetnénk már ? - mire Ők már az ajtóban is voltak, készen. Beszálltunk a kocsimba és már indultunk is. Kivételesen nem Én vezettem, hanem Harry.
Hamar oda értünk, majd velem és Hazzal az élen indultunk meg az épületbe. Szerelmemmel, mosolyogva köszöntöttük a portást és igyekeztünk a terem felé, míg a többiek egy kicsit le maradva, de követtek.
- Harry. - sikítottak a lányok, ahogy be léptünk a terembe. Mindenki egyszerre ölelt meg mind a kettőnket.
- Én már nem is hiányoztam ? - kérdeztem nevetve.
- De. - ordították egyszerre.
- Jól van lányok, míg Én lepakolok, addig ne szedjétek szét Harryt. - mosolyogtam rájuk, majd a terem másik végébe igyekeztem. A táskámat le pakoltam, majd a CD a lejátszóba helyeztem.
- Itt van az Én kedvenc kis táncosom. - kapja fel Hazz, Ambert.
- Amber mindig is a kis kedvenced marad. - mosolyogtam Harryre, közben pedig megláttam a többieken a megdöbbenést.
- Harry ugye én vagyok a kedvenced ? - kérdezte Leila.
- Figyeljetek. - teszi le Ambert, majd leguggol hozzájuk. - Leila, te is a kedvencem vagy, ahogy a többiek is. Rendben ? Mindenkit egyformán imádok. - mosolyog rájuk.
- Jól van lányok, kezdjünk neki. - mondom, mire Ők szomorúak lesznek.
- Ne aggódjatok itt maradok, aztán pedig még beszélgethetünk. - kacsint rájuk Hazz, majd egy puszit nyomva az arcomra, leül a szokásos helyére.
- Gyerünk lányok. Először azzal a gyakorlat sorral kezdünk, amit a múltkor tanultunk. - vázolom a tervet.

*-*-*-*-*-*-*-*

A többi fiú is leült Harry mellé, és onnan figyeltek mindet. A lányokat nem nagyon érdekelte, hogy az egész One Direction itt van, csak Hazzra és rám koncentráltak.
Harry már minden naposnak számít, hisz elég sokat van itt, míg Én edzést tartok. A lányokkal ki fulladva ülünk le a padlóra.
- Szép volt lányok. - jön oda hozzánk az Én drágám.
- Ugye Én voltam a legjobb ? - kérdezték tőle egyszerre amitől nekem nevetnem kellett.
- Egyformán jók voltatok. - kuncogott fel, majd a homlokomra nyomot egy puszit. 
- Mia, kérhetünk Tőlük egy aláírást ? - mutat a fiúkra Leila.
- Hát persze. - mosolygok rá. Mindenki a táskájához rohan, majd kivesz belőle egy papírt és tollat. Egyedül Amber az aki nem, ismétli a többiek mozdulatát.
- Am mi a baj ? - guggolunk le elé szerelmemmel.
- Nem mersz oda menni igaz ? - tapint a lényegre egyből. Am szerényen bólint. Harry karjaiba kapja, majd a fiúkhoz sétálunk. Addigra a legtöbb lány már megkapta az aláírást és készülődnek haza. Pár perc múlva meg is jelentek az első szülők, akik egy intés után el is vitték Őket.
- Fiúk, be mutatom nektek Ambert. - hallom meg azt az imádott rekedtes hangot.
- Szia, Amber. - állták a fiúk körbe. Annyira jó nézni, ahogy a rajongókkal bánnak. Közben a többiekért is meg érkeztek a szülők és néhánnyal váltottam is pár szót.
Megbeszéltük a következő edzést és egyedül Amber volt az aki sokáig maradt. A szülei négyig dolgoznak, így csak munka után tudnak utána jönni, addig mindig Én vigyázok rá.
- Miért van az, hogy Harryt imádják, míg minket észre sem vesznek ? - kérdezi Lou, mikor már minden gyerek el ment és a termet zártam.
- Ez tehetség. - mosolyodik el Hazz.
- Ego az van. - állapítja meg Zayn.
- Nem úgy tekintenek rá, mint egy sztárra csak, mint egy  nézőre. - vonok vállat, mikor már a kocsiba ültünk.
- De minket meg levegőnek néztek. - mondja Niall.
- Harryt ismerik szóval, természetes, hogy vele  beszélgetnek. - szólalok meg.
- Szóval Őt már nem először látták. - állapítja meg Liam.
- De nem ám. - vágjuk rá egyszerre az említettel.
- Kösz fiúk, hogy el kísértetek , de már hulla fáradt vagyok. - mosolyodom el halványan. - Legyetek jók. - ölelem meg Őket sorban, majd beszálltak Liam kocsijába.
- Sietek vissza hozzád. - suttogja a fülembe Styles.
- Ajánlom is. - nyomok egy puszit az arcára, majd el engedem. Liamet nem öleltem meg, hisz még mindig haragszom rá. Meg vártam, míg el hajtanak végül be mentem a házba. Ledobtam a táskámat és az emeletre siettem. Gyorsan le zuhanyoztam, majd pizsit húztam és bedőltem az ágyba.
Később azt észleltem, hogy mellettem besüpped az ágy és két kar a derekamra fonódik. Meg fordultam és közelebb bújtam hozzá, végül mély álomba merültem.